Amikor megalapították az ingyenes hetilapot, szokatlan kéréssel fordultak olvasóikhoz: tekintsék sajátuknak az újságot és írjanak belé! Formálják önképükre és tartsanak tükröt világuknak! Özönlöttek is a jól-rosszul összegányolt, kritikus cikkek, melyek láttán a szerkesztőség sebtében irányt váltott.
Nem kért többé a faragatlan nép csikorgó hangjából, inkább híg bulvárcikkekkel árasztotta el fölös oldalait. Gondjaink-bajaink elől rózsaszín, cukros álomvilágba röpítettek, ahol mindenki „pozitív gondolkodású”, és sikert sikerre halmoz. E tizenkét kolumnás maszlagolás a választási sikert követően minden szemérmet félretéve nyílt politikai kampányolássá fajult.
A múlt év december 21-i szám vezető írása például egy címoldalon kiemelt beszélgetés Kemény Dénessel, aki „olyan alapelveket fogalmazott meg, melyek nemcsak az uszodában érvényesek, hanem mindenhol, akár a hétköznapokban, amikor nemes célért kell küzdeni”. Az említett bölcsességeket hiába kerestem a nyilatkozat szövegében, helyettük a riporter adta címen ámultam: „sikereket szültek a szokatlan elképzelések”. Mintha egy érdemes és méltán népszerű vízilabda-edző sporteredményei igazolhatnák a kormány unortodox gazdaságpolitikáját! Bizonyára a véletlen műve volt az is, hogy a címlapon két kormánypárti vezető neve szerepelt – Navracsics Tiboré, illetve Rétvári Bencéé -, és egy közéleti szereplőé, Mága Zoltáné. Gondtalanságukban magánéleti örömeiket osztották meg velünk, és arra figyelmeztettek, hogy erőfeszítéseik nyomán mekkorát javult közérzetünk. Rétvári a tüstént mutatkozó társadalmi hálát is megemlítette, jelesül az Alkotmány szövegéért cserébe kapott Fluor Tomi CD-ét.
A lap munkatársai nemcsak a hatalomhoz lojálisak, némi önfényezési hajlandóságtól sem mentesek: örömest dicsőítik saját munkájukat. Köszönjük szépen, Helyi Téma! - pironkodott a színessel szedett címsor. A helyi lapbetét készséggel tudatta, hogy Józsefváros „ragyogó kerület”. Aki esztendők óta rója az ismétlődő rövidzárlatok miatt hetekre sötétbe burkolódzó utcákat, csakugyan örvendezhet e jó és minden bizonnyal helytálló hírnek. Ahogy az önkormányzat munkáját kísérő elégedettségi teszt ötvenes évek szavazásait idéző eredményének is: a kérdezettek 94 %-a megfelelőnek találta az ügyfélfogadás rendjét, 86 %-a volt elégedett a kapott tájékoztatással. Minden épül-szépül, hamarosan elkezdődik az Erkel Színház felújítása is, a bíztató jövő érintésnyi közelségbe került, csupán némi türelem kell, és bebocsáttatunk a tejjel-mézzel folyó Kánaánba.
A Fővárosi Híradó oldalai is reménykeltő beszámolóktól duzzadoztak: a Mikulásgyár dolgozott, a szegények sem haltak éhen, és évente legalább egyszer, a szeretet ünnepén gondoltak a gyermekotthonokra is. A főpolgármester és a belügyminiszter ellátogatott egy új hajléktalanszállóra, a város pedig lakással támogatta egyik rendőrét. Arról viszont elfeledtek tájékoztatni, miért a főtávosoknak kellett kifesteniük a Heim Pál Gyermekkórházat az intézmény fenntartója helyett. Az sem tűnt világosnak, mi szükség volt civil összefogással 38 gyermekintézménynek adni tizenkétezer liter tejet, mikor ez a legkevesebb, amit gondozójuk, az állam adhat nekik. Emberi arcát mutatta felénk a világ: korcsolyázhattunk a Városligetben, fényvillamos csörömpölt az ünnepeken, és 23 milliárd jutott olyan rekonstrukciókra, amilyenekre tízszer annyi is kevés lett volna. Ha jottányit sem léptünk előre, legalább a negatív hírek cáfolatait olvashattuk: nem emelkedik tovább a szolgáltatásaihoz képest világelső BKV-tarifa, mégsem darabolják kerületekre a várost. Bár a tűzoltóságot államosítják, a szennyvízszállítás díjszámítása csak kevéssé változik (nálunk ez köztudomásúan komoly árzuhanást jelent). Egész kolumnás hirdetések dicsekedtek az állami gondoskodással, majd elpletykálják, hogy ismét műsort vezet Vitray Tamás, Suri meg – Tom Cruise és Katie Holmes ötéves kislánya – pónilovat kapott ajándékba.
Régi emlékeimet csupán azért idézem, mert a lap legfrissebb – nomen est omen április negyediki - száma sajtótörténeti szenzációval szolgál, ami méltán kerülhet az ifjú újságírójelöltek tananyagába. A Helyi Téma sztárok rovata a tíz esztendeje elhunyt Hofi Gézáról emlékezik meg, akiről a bartóki „csak tiszta forrásból!” jegyében igazi értőt faggat. Berecz János, az MSZMP KB agitprop. titkára – vajon maradt-e kérdezetlen e testület bármelyik élő tagja? – válaszában a tőle megszokott nyíltsággal közli, hogy az ismert komikus ellen sokan küzdöttek. Ő nem tartott e rejtélyes ellenséggel, hanem miként az egy belülről bomlasztó ős-ellenzékihez illik: segítette, oktatta, nevelte – akár úgy is, hogy ellátta viccekkel. Berecz Hofit. A rendszer névadója sajnos korántsem volt már ennyire előzékeny, a nyilatkozó például kifejezetten cáfolja a mendemondákat, melyek szerint a komikus jó viszonyt ápolt volna az egyszemélyi vezetővel, és az ő támogatásával tölthetett be villámhárítói feladatát. Gombás Bálint régóta nélkülözött cikkéért külön köszönettel tartozunk a felelős kiadónak és a szerkesztőbizottság elnökének, Vitézy Tamásnak, valamint a Gál Gyula vezette érdemdús szerkesztőségnek.
Ajánlott bejegyzések: