Három oldalon megírod életed kudarcát. Ez is valami, bár nincs kihez adresszálni.
*
A Kommunizmus Áldozatainak Napja előtt a Fidesz leszavaz egy indítványt a Parlamentben arról, hogy nyilvánosságra hozzák a diktatúra spiclijeinek nevét. Csupán sub rosa súgják oda: nem tartják átgondoltnak a javaslatot. Huszonkét év alatt jutott volna idejük, hogy minden lehetőséget számba vegyenek, két esztendeje pedig azt is megtehetnék, hogy napirendre tűzessék beadványukat. Lomposak? Dehogy. Nem szeretnék maguk alatt vágni a fát.
*
Az NKA hosszú szünet után szépirodalmi ösztöndíj-pályázatot hirdet. És mindjárt részvételi díjat kér a művészektől, noha tudja: „jövedelemteremtő képességük” a nullára csökkent. Ők különben sem a pénzükkel vállalkoznak, képességeiket mozgósítják, és semmit nem profitálnak munkájukból, ami csak a magyarul tudóknak - lásd. nép – hoz valamicske lelki hasznot. Elsőként mégis nekik kellene fizetniük, az általuk igényt összeg 1%-át (a nevezési díjat sikertelen pályázat esetén sem kapják vissza). Hasonló kikötéshez általában két esetben folyamodnak a kiírók: ha komolytalan indulókra számítanak – vajon milyen szélhámos dolgozna látástól vakulásig egy esztendőn át havi százezer forintért? -, vagy csaló pénzügyi befektetőként, ha a koldusokon tollasodnának meg. A nyertes persze visszaigényelheti a 27 %-os áfát, amennyiben az áfa-kör tagja, a jelentkezők zöme viszont nem az. A pillanatnyilag uralkodó állameszme szerint fölöslegesek tehát a művészek, alkotásaik meg ingyen is hozzáférhetők.
Ajánlott bejegyzések: