A Párizsi Magyar Műhely megalapításának évfordulóját ünnepi rendezvénnyel köszöntő Petőfi Irodalmi Múzeumban egykori avantgárdok feszítenek. Buzgalmuk és kitartásuk csakugyan elismerésre méltó: idegen nyelvi környezetben, a hazai irodalmi élet támogatása nélkül, sőt, rosszallásától kísérten évtizedekig képviseltek egy olyan irányzatot, ami a honi kultúrpolitika szűkkeblűsége folytán jelét sem adhatta létének. Érdemük java a lehetőségek gazdagításában rejlik, mivel az általuk felsorakoztatott művek kevéssé számottevők. Az alkotók is bizonytalanok önmagukban, minden szóra fülelnek, és harsányan tiltakoznak a dehonesztálónak vélt megfogalmazások ellen. Harcos kiállásuk errefelé legalábbis szokatlan.
*
Kimerültél. Csak hevernél csöndben a vízparton, gondtalanul, akár egy kavics.
*
Csodálkozva olvasol egy hozzád adresszált meghívót: vegyél részt az MSZP óbudai szervezete által rendezett tűntetésen. Legyűröd viszolygásodat és a lehető legudvariasabban közlöd, hogy nem vagy tagja e pártnak, így még ha szándékodban állna, akkor sem mehetnél el. Magadban persze sziszegsz a kóros feledékenységen: elég volt húsz év, hogy mindent kirostáljon agyunk?
Ajánlott bejegyzések: