Ezrekkel kevesebben jelentkeztek a felsőoktatásba, mint tavaly. Hivatalos vélekedés szerint a népesség fogyása a ludas ebben, közkeletű fölfogás szerint azonban a képzés „ingyenességének” fölszámolása okolható miatta. Aki csak teheti, külföldön tanul tovább, a legjobbak tehát vagy elhagyják az országot, vagy kényszerűen letesznek elméjük csiszolásáról. Az újabb emigrációs hullámmal persze – a kincstári optimizmus dacára - ismét hazánk rövidül meg.
*
A tudatlanság gyanakvásával meredsz a számítógép képernyőjére: vajon miért nem jelentkezhetsz be kommenteléshez? Hiába kísérletezel, makacsul visszautasít a program. Ördögi találmány – ismételnéd a vén ostobák mentegetődzését, ha nem élne benned némi gyanakvás a szisztéma iránt -, talán mégsem egyedül benned a hiba! Kortársaid elszoktak a névhasználatától, és úgy programozzák gépeiket, hogy tévedésként kezelje az ilyen belépéseket.
*
Különösebb reményt nem táplálhatsz hazád jövőjét illetően, a második világháború vége óta valamennyi politikai csoportosulás a tönkretételén szorgoskodik. Szívós munkájuk eredményeként fogy a lakosság, akár az életöröm. Egyéni sikerre, hírre, rangra, névre csupán további rontással tehetnél szert.
Ajánlott bejegyzések: