Tollforgató

sar.: Tompa Mária és Petrányi Ilona (Magvető 2001)

            Szerb Antal jegyzetei csalódást keltenek: nyoma sincs bennük a megnyerő modorú tudósnak, a szellemes társalgónak, ahogy művei és az emlékezések nyomán föltételezném. Egy ideges, sőt, hisztérikus fiatalember képe bontakozik ki előttem, aki iszonyatos manírral tálalja szorongásait. Talán a századfordulós Freud-kultusz teszi, talán a szólás szabadságának korabeli növekedése, hogy minduntalan fölötlenek homoszexuális késztetései, és komoly szexuális neurózis sejlik elő pederaszta hajlandóságának elfojtásából-megvallásából. Súlyos gyötrelem számára a zsidósága miatt érzett aggodalom is. Sohasem hittem volna, hogy a születés kérdése ennyire fontossá válhat! Átmeneti ostobaságnak véltem az efféléket, hamar lecsengő politikai divatot láttam bennük, most pedig arról győz meg, micsoda kínnal jár ez az érintetteknek. E következményeket is vállalnák-e a Horthy-rendszer iránti nosztalgiába menekülők?

            Szerb gyerekkori naplója – szemben például Karinthy hasonló írásaival - érdektelen, és ha nem tőle eredne, kései reprodukálása aligha jutna eszébe bárkinek is. Egyetemista korának följegyzéseiből viszont legalább a későn érő kamasz komplikált szerelmi életére (bonyolult képzelgéseire) fény derül. A végtelenül hosszú és meglehetősen unalmas jeremiáda azonban már nem tartozik rám, a regények és az irodalomtörténeti esszék olvasójára, mivel privát érzelmekbe, magánéleti keservekbe, kicsinyes titkokba avat. Némelyikük motiválhatta a szerzőt, ismeretük hiánya mégsem von le semmit az alkotások élvezeti értékéből, sőt, a közönség számára inkább kontraindikált. Minek kellene tudnom, hogyan udvarolt későbbi feleségének, és hogy választott párjánál jobban kedvelte-e annak nővérét? Lényegtelen apróság, hogy az Ulpius-ház Évájának modellje csakugyan lány volt-e vagy inkább fiú, noha e kiadvány többnyire ezekkel szolgál. Ritkák az olyan szösszenetek, aforizmák, melyek írói működéséről, esztétikai, etikai, filozófiai, politikai, stb. gondolkodásáról tudósítanak. Kivételnek a függelékben szereplő írások sem számítanak, Schultz Dóra levelei és emlékezése az észre sem vett, férfiként kevésre becsült emberről pletykálkodik, és sok újat nem mond.