La Paz egy útifilmen: megvalósult antiutópia. Fennsík szakadékokkal, házrengeteg. A tehetősek lakhelye vakolt, a zömé csupasz. Legnagyobb zöldterület a stadion gyepe. Milliós nagyváros, ahol nincs tömegközlekedés, kiépített úthálózat, a központ helyéről csupán a kurta aszfaltos járda tanúskodik. A külterületen már sziklákon járnak, lépcső helyett görgetegeken kapaszkodnak föl. Sokhelyütt víz és áram sincs, a higiénia, a fűtés megoldatlan, a közbiztonság ismeretlen, a magashegyi kimerültségen kólalevél rágcsálásával segítenek. Mindez vajon hogyan fest a valóságban?
*
Váratlan fordulat örvendeztet meg: ripsz-ropsz gazdára talál az évek óta csak a helyet foglaló régi varrógép és a használaton kívüli teleszkóp. Cserébe egy zsák dióval örvendeztetnek meg és elakadt ingaórádat is mozgásba lendítik. Mielőtt azonban elragadna a hév, becses időmérő eszközöd megint leáll. Lám, a világ mégsem siklott félre pályájáról.
*
Kövér László házelnök szerint gumicsont az ügynöktörvény, értelmiségi játék. Vajon mire alapozza föltevését?
Ajánlott bejegyzések: