Tollforgató

ford.: Gyárfás Vera, szakmailag ellenőrizte: Pach János

(Vince és Park Kiadó 1999)

            A lehetetlenséggel határos feladatra vállalkozott Bruce Schechter a matematika vándorló profétájának nyilvános életrajzával. Egyszerűbben boldogult volna, ha a tudományos pályakép fölvázolására korlátozza tevékenységét, a bennfentesek úgyis ismerik szókratészi módszerrel operáló társuk erényeit, és tisztában vannak teljesítményével. Tudják, milyen kvalitásról árulkodik bizonyításainak eleganciája, és nem kell magyarázni előttük: mi a „Könyvbeliség”, illetve minő párviadal zajlik NF és Erdős között. Ahhoz viszont, hogy a nagyközönség is gyanítsa, kit tisztelhet e szubtilis tudomány fanatikusában, érdemeinek, illetve életrajzi tényeinek fölsorolásánál többre volt szükség, így e „halmazokhoz” rendelhette a matematikai kérdések megoldásait, mert ha nem teszi, hasonló csapdába esik, mint a nagy zeneszerzők életrajzírói, akik képzetlen és botfülű olvasóik előtt mindössze becsületszavukkal garantálhatják az ábrázolt személy kvalitásait.

            Akármennyire hősies vállalkozás is a másodfokú egyenletek megoldó-képletéig keservesen elevickélő olvasók szemének rányitása a gráfelméleti sejtések bizonyításainak szépségére, a tudománynépszerűsítés mégoly nemes célja sem feledteti, hogy a racionálisan összeférő - akár egymásból következő, ám más és más logika szerint csoportosuló - témák korántsem mindig rendezhetők egyetlen írásművé. És nemcsak határfelületeik érintkezésénél okozhatnak megoldhatatlan írói problémát, a készülő mű egységesülését is gátolhatják, koherens erőit gyöngíthetik. Mielőtt súlyos verejték csöppek gyöngyöznének homlokomon, a  bonyolult eszmefuttatások követése váratlanul anekdotázásba fordul, vagy a hazai olvasó szemében felszínesnek tűnő politika-történeti ismertetésbe fúl, a különféle gondolkodási síkok gyors váltogatása pedig hamar kimerít. Amint fogynak a könyv oldalai, egyre bosszantóbbak e szerkesztésmód következményei, a motívum-ismétlődések. Mintha az elibénk tárt újságok csupán a korábbi tételek megerősítését szolgálnák a mintázott személyiség fejlődésrajza helyett. Tagadhatatlanul ludas ebben a modell is, kinek sajátos vonása a pragmatista életvitel konok elutasítása, és a matematika „tiszta” világába dezertálás a gyakorlati kérdések elől.

            Schechter szerint Erdős csupán biológiailag öregszik, az évek során szervei megkopnak, egészsége rongálódik, szemlélete azonban jottányit sem változik. Akármennyire igaz légyen „szent” kivonulása a napi dolgok közül, élek a gyanúperrel, hogy őt sem hagyta érintetlenül az idő, legföljebb megtanulta rejtegetni folytonos utazgatási során szerzett tapasztalatainak summáját, e könyv szerzője tehát a legkevésbé sem győz meg portréjának hiteléről.

            Annál érdekesebb és tanulságosabb mindaz, ami Erdős matematikai felfedezéseiből következik, vagy azokkal rokonítható, így Stuart Kauffmann teóriája az élet keletkezésének szükségszerűségéről: „a véletlen gráfok evolúciójának matematikája azt mutatja, hogy az autokatalizátoros rendszerek látszólag valószínűtlen megjelenése valójában elkerülhetetlen. Ha elég sokféle molekula van jelen, »életre kel egy önreprodukáló kémiai rendszer«.” (138. l.)

            Sajnálatos, hogy a kötetben nemcsak elütések találhatók szép számban, hanem még egy szakmai hiba is akad (lásd. a prímszámokról írottakat - 24. l.)