2011. március 12-én ünnepélyesen megemlékeztek Itália egyesítéséről a római operában. Verdi: Nabuccoja előtt a város polgármestere szónokolt és a nehéz gazdasági helyzetre apellálva újabb kulturális megszorításokat jelentett be. Amikor a rabszolgák kórusa befejezte híres énekét, az előadást tűntető taps szakította félbe. Mutti karmester egy darabig várt, majd az ország várható széthullását jövendölte, és újból beintette a kórust, mire a közönség fölállva együtt énekelt a színpadon sírókkal. A közismerten remek dramaturgiai érzékkel dicsekvő olaszoknál az opera persze nemzeti intézmény, az ilyen páratlan egységről tanúskodó föllépés pedig csupán a kultúrának elkötelezett, felelős emberektől várható. Nálunk gyanakodva tekintenek a művészetre, amit legföljebb nyomorú földönfutók érezhetik sajátuknak, komoly ember nem.
*
Két elütő karakter is szeretheti egymást, jóllehet mindketten szenvednek miatta.
*
A tűntetésen újságírók nyüzsögnek riportalanyra vadászva. Megindulnak feléd is, majd félúton visszatorpannak. Ismeretlen vagy nekik, névtelen nulla, elfogadható véleményed így nem lehet, kérdésre sem méltatnának.
Ajánlott bejegyzések: