No2
nincs mit tenni!
hiába meredek a netovábba
vissza sem tekint
édes tükrét nem tartja elébem
képtelen képében mint
ismernék magamra
ha irthatatlan kívánkozásom
csábító vonása
pókfonál ragadványa a semminek
bár még az sincs helyén
hol reménybeli álomban
eleven tenyészet terpeszkedne
a láthatatlan, sugárzó bíztatás
kristályosulatlan falait
mutatósan át- és beszőve
Ajánlott bejegyzések: