Tollforgató

ford.: Tandori Dezső szerk.: Zsikai Erika, Simkó György

(Eri Kiadó 2006)

            William Morris nem csak és talán nem elsősorban írásművek szerzőjeként vált híressé világszerte, inkább kézművesként, grafikusként és kiadóként. Megálmodott hajdani mintákat követ összművészeti produktumaival, melyeket bámulatos sokoldalúsága és stílusteremtő ereje tesz kivételessé. Noha a magyar Eri Kiadó vezetőinek jó szándéka és erőfeszítése dicséretes, a Kelmscott Press vagyont érő munkájából legföljebb ízelítővel szolgál, és kevés jelét mutatja ama ritka gondosságnak, mellyel az eredeti készült. Csakugyan bizarr látvány a könyvművészeti remek helyébe lépő tizenkettő egy tucat nyomdaipari termék!  A Világ-túlja Erdő inkább műszaki kiadványra emlékeztet, semmint esztétikai kuriózumra. Külleme Vaszary János festményének reprodukciója ellenére szegényes. Még egy papírborítóra sem telt, nem szólva a szennylapról, a megfelelően elhelyezett kolofonról és impresszumról. Az elöljáróban bemutatott néhány reprint-kép tanúsága szerint mindenben különbözik forrásától: más a formátuma, tördelése. Textúra helyett modern betűtípussal szedték, orientális keretdísze, oldalszámozása eltérő, iniciáléit félkövérrel szedett kezdőbetűkkel pótolták, a régiesség látszatát pedig egy enigmatikus jel teremtené meg, bár az akcidens „és” használata következetlen. 

            Oly’ kevés örömem telik e látványban, hogy a fordításra is gyanakodva pislogok, és korántsem oktalanul. Tandori Dezső érzékelhetően kerüli az archaizáló nyelvhasználatot, amire e trisztáni ősmonda szerzője törekedhetett, a felötlő nyelvi tréfáknak azonban kevésbé tud ellenállni. Néha egy-egy rímes szókapcsolatot lop a prózai szövegbe: „tiliók – ha nem is milliók” (50. l.), „arannyal erezve, keretezve” (66. l.), máskor képtelen túlzásba esik: „megirgalmazott rajta” (47. l.), vagy úgy fogalmaz, mintha az időviszonyok kifejezésénél bizonytalankodna még a nyelvhasználat: „jobb lett volna nem találkoznia” – mondja a jövőről szólva (49. l.). Mindez talán az eredeti alkotás kimódoltsága miatt ennyire föltűnő, sodró lendület híján ugyanis e sajátságos ménage à trois-tól minduntalan elkalandozik a figyelem, és mellékes részletek fürkészésébe vész.